Magamtól magamnak

    “Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, ember lenni mindég, minden körülményben.” – hangzik Arany János egyik költeményében….    Sajnos csak hangzik, mert igazából sok magyar ember számára az embernek maradás ebben a kritikus helyzetben nem működik.       Nem tudom kinek hol és mikor kezdődik az az állapot, melyet szörnyű csapásként… Tovább »

Nem igazán szoktunk éttermekben járni, hisz én úgy érzem egy szakáccsal élni olyan, mintha mindennap 5 csillagos menüt fogyasztanék. Valójában így is van. De azon a májusi délután mégis szörnyű késztetést éreztem, hogy beüljünk, kiüljünk pár órára abba a hangulatos kis grill teraszra, ahol 3 évente egyszer megfordulunk.  A hely csodás, a környezet tökéletes, a… Tovább »

    Az elmúlt időszakban sikerült kicsit átértékelni néhány gondolatot a fejembe. Barátság…  Haverság…. Ismerősök… Fogalmak, melynek jelentéséről más elképzelésem volt, mint ami a valóság. Ismerőseimet nézve rá kellett jönnöm, hogy elvesztettem azokat is, akiket valamelyest barátnak hittem. Talán nem is vesztettem el őket, csak igazából sohasem voltak. Sok energiát és időt fordítottam arra, hogy… Tovább »

Éveken át éltem abban a boldog tudatban, hogy amit magam mögött hagyok, csak jó lehet. Nem kértem semmit, nem kértem többet, mint ami van és szabad utat engedtem a kapzsiság szárnyaló szellemének, hogy elragadja, elvegye, elvigye, mit örökségül kaptam. Nem bántam, mert nélkületek az örökség színét vesztette. Fiatal voltam és nem értettem… Nagypapám miért pont… Tovább »

  Új lakásunkba való költözésünk óta legalább 4-szer vettem elő azt a bizonyos dobozt, melyben apró kisebb-nagyobb ajándéktárgyaimat őriztem, melyeket az elmúlt évek alatt barátoktól, barátnőktől, családtól kaptam. Nem szeretem volna polcainkra ismét felrakni őket, mert megpróbáltunk a minimál stílusra törekedni, hogy kisebb szobánk, mint ami eddig volt ne tűnjön túl zsúfoltnak. Így egy  dobozba… Tovább »

  Az elmúlt évek alatt, ha valamilyen oknál kifolyólag fodrászokról beszéltünk nekem csupán az a két rémes és szörnyű emlék ugrott be, mikor összeszedve minden bátorságom, hogy hosszú hajkoronámból, tépett vagány frizurát kérjek a fodrásztól, elmentem hozzá. De nagy meglepetésemre egy bubisat kaptam a fejemre. Akkoriban még ezen hamar túltettem magam és rá pár évre,… Tovább »

  Eldönteni életünk során, hogy egyszer majd milyen művészi alkotás legyen testünk bármilyen részén igen fontos döntés. Hisz egész életünket ezzel a rajzzal, képpel,  művészi motívummal éljük le. Néha át sem gondoljuk a dolgot csak legyen, mert másnak is van, mert szép, mert kell elven működünk.   Nekem évekbe telt mire felnőttem ehhez a dologhoz…. Tovább »

  Mikor azon a reggelen felkeltem nem is gondoltam volna, hogy egy olyan boldog napnak nézek elébe, mint amilyen anyák napján volt. Számomra mindennap anyák napja van, mert három csodálatos gyermekem anyjának lenni az maga az ünnep.   De a mostani valahogy mégis felülmúlta  az eddigi napjaimat. Talán azért, mert legidősebb gyermekemmel nem élhettem meg… Tovább »

  Az elmúlt napokban annyira el voltam foglalva családi házunk elvesztésével, hogy önző ember lévén nem is gondoltam arra, hogy édesapámnak egy ilyen elvesztés vajon mit is jelent?  Hisz rendben, hogy én ott éltem 18 éves koromig, és aztán hébe-hóba haza látogattam addig, míg ők az én szomorú magányom csillapítása végett magukat és az otthont… Tovább »

    Tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap, de valahogy az elmúlt évek alatt olyan távolinak tűnt, mintha esélye sem lenne, hogy egy napon valósággá váljon.   Két órán keresztül sírtam, mikor kiderült, hogy szüleim eladják azt a házat, amibe én és a nővérem gyermekkorunk emlékeit őrizzük. Hogy egy napon ennyire fog fájni az… Tovább »