Mikor azon a reggelen felkeltem nem is gondoltam volna, hogy egy olyan boldog napnak nézek elébe, mint amilyen anyák napján volt. Számomra mindennap anyák napja van, mert három csodálatos gyermekem anyjának lenni az maga az ünnep.
De a mostani valahogy mégis felülmúlta az eddigi napjaimat. Talán azért, mert legidősebb gyermekemmel nem élhettem meg azt a csodát, hogy „igazi anyja” legyek és így csak nevelő szerepet játszhatok az életébe. Azt a szerepet, amitől néha félek, hogy talán nem jól csinálom. Talán másképp kellene. Talán túl szigorú és nyomasztó vagyok. És talán csak úgy vagyok…
A szeretet mégis olyan könnyű és természetes módon születik, hogy sokszor észre sem vesszük, hogy ha nem is igazán a sajátunk másképp akkor se tudnánk szeretni.
Ez az anyák napja mégis eddig a legkülönlegesebb és legtisztább érzelmekből álló nap volt. Reggel egy csillogó pizsamás szempár jött a folyosón szembe velem, mely rejtett közel 10 évnyi szeretetet dugdosott a háta mögött. Becsukott szemmel vettem át a napfényt hozó ajándékom. Egy képkeret volt, rajta a fotónkkal és egy olyan csodálatos versel, amit a legnagyobb költő anyák is ámulattal hallgatnának.
Vannak olyan érzések az életbe, mely hallgatási sokkot okoznak, mert a döbbenettől és gyermekünk igaz szeretetét kifejező írásától ledermedünk. Egy pillanatra én sem tudtam megszóllalni.
Számtalanszor átolvastam a versikét, melynek minden egyes szavai csillagporként fúródtak a lelkembe, mely beragyogja mindes egyes napom, hogy még szebb és még csodálatos éveket éljek át.
“Esik eső, fúj a szél is,
De tudom te maradsz mégis.
Kitartasz ott is hol kevés,
A remény, hit és szeretés.
Értékelni néha nehéz,
Hogy egy angyal ide lenéz.
Támogat és mindig segít,
Egy boldogabb földre repít.
Szárnya alatt három gyerek
Boldogságban cseperedett.
De még nincsen vége ennek,
Kalandorok útra kelnek.
Történetünk szárnyra kelhet.
És még fog is hiszen neked,
Sokáig kell még anyámként
Kutattatnod velem a fényt.
Tehát azért írom eme sort,
Megköszönjem mit szíved ont.
A sok jóság és szeretet,
Hogy vállaltad e szerepet.”
- “A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik, - Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, - Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal. - Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel. - A szeretet soha el nem múlik.”
Pál 1. Levele a Korintusiakhoz 13, 4-8.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: