Magamtól magamnak

Emberség, Bizalom, Szakmai tudás.

  Az elmúlt évek alatt, ha valamilyen oknál kifolyólag fodrászokról beszéltünk nekem csupán az a két rémes és szörnyű emlék ugrott be, mikor összeszedve minden bátorságom, hogy hosszú hajkoronámból, tépett vagány frizurát kérjek a fodrásztól, elmentem hozzá. De nagy meglepetésemre egy bubisat kaptam a fejemre. Akkoriban még ezen hamar túltettem magam és rá pár évre, mikor ismét kellő hosszúságú hajjal rendelkeztem úgy gondoltam megpróbálom újra. Sajnos rosszul gondoltam, mert ahogy kijöttem pár évvel azelőtt ugyan úgy távoztam második alkalommal is.

  Azt hiszem akkor jutottam el arra a pontra, hogy többé nem mertem a hajam másra bízni. A két látogatásos tapasztalatom teljes mértékben megdöntötte az összes fodrászba való hitem. Pedig ott akkoriban még festésre sem került sor. Nem is tudom mi történt volna, ha erre is befizetek…

  Így kezdetét vette az éveken át tartó drogériákból vásárolt hajfestékek és szőkítők tömkelegének otthoni használata, mely évről-évre csak egyre roncsoltabbá tette az amúgy is sérülékeny, ultra vékony szálú hajam. Kiscsibe sárga árnyalattól kezdve a rézvörös hajszínig sok árnyalat pompázott a hajamon. Nem számított, ha nem megfelelő színű volt, majd pár nap múlva újrafestjük elven működtem. De hiába a sok hiba ellenére mégsem mertem fodrászhoz menni.

  Hosszú-hosszú évek teltek el így, míg egy hosszabb kórházi bent fekvésem alkalmával unalmamba nem kezdtem el böngészni a különböző póthajas csoportokat, ahol egy igen csak gyakran emlegetett névre találtam: Hajdu Andrea.

  Andi hajas képeit és válaszait nézve bármilyen kérdésre, amit feltettek neki valami különös késztetést éreztem, hogy többet olvassak róla és nyomon kövessem munkásságát.

 

  Talán az alázat és tisztelet, ahogyan beszélt a szakmájáról, határtalan segítőkészsége és megfontolt válaszadása a többieknek, akik aktív tagjai voltak a csoportoknak, hozott ki belőlem egy rég eltemetett érzést, hogy ha egyszer,… ha bármikor az életbe rászánom magam, akkor az ő kezeire bíznám a hajam.

  Két éven  keresztül az interneten figyeltem Andi munkásságát. Hogy milyen tökéletes odaadással, pontossággal, precizitással készíti el a hajakat. Mindegy hogy festést, hajhosszabbítást, vágást készített (és sorolhatnám még mi tartozik a munkájához), de a végeredményt bárhonnan néztem tökéletes volt.

  És egy nap, annyi bizalmatlan év után ráírtam Andira, hogy időpontot kérjek tőle. Sajnos többet kellett rá várnom, mint szerettem volna, de Andi türelmesen kezelt minden lemondott időpontomat a 1,5 év alatt.

  Izgatottan, mint egy vizsgára induló diák készült a lelkem heteken keresztül hozzá. Ahogy közeledett az a bizonyos nap, úgy változott az érzésem is, sok év után a bizalom pozitív oldala felé.

  Hogy a lelkem hogy tudott úgy megnyílni egy fodrász székében máig nem értem. Talán Andi és párja hatására, aki olyan természetes, nemes egyszerűséggel segített párjának a hajkoronám elkészítésénél, amit eddig még életem során nem tapasztaltam. Ott akkor abban a pillanatban nem idegenek voltak számomra, hanem csodálatos emberek, akikkel öröm beszélgetni. Hogy mennyi minden hangzott el köztünk arra nem lenne elegendő idő írni, de azt bátran elmondhatom, hogy Erich von Däniken-től a lélek titokzatos világá-ig mindenről tudtunk beszélgetni.

  Nem csupán a hajam lett varázslatos, de maga az ott töltött idő egyfajta különleges varázslatos élménnyé vált számomra.

  Hogy olyan csodálatos frizurát kilehet hozni a hajamból, amit Andi alkotott, hogy lehet a rengeteg vörös pigmentes hajszálaimat kíméletes módon világosítani, ami tökéletes átmenetet képez a balayage-ként választott frizurám hajszálai között nem is álmodtam volna. Abban a pillanatban, hogy megláttam kész hajkoronám egy igazi filmsztárnak éreztem magam.

  A kórházi ágyon fekve egy tökéletes döntést hoztam. Talán a sors is így akarta, hogy ott akkor találjam meg azt a csodálatos szakmai képességekkel bíró hajmestert, aki immár közel 14 évnyi megrendült bizalmamat hozta vissza röpke két óra leforgása alatt. Hogy bátran és magabiztosan üljek be a székébe a közeljövőben is. Ha bárki megkérdezné tőlem nem ajánlanék mást, mert tökéletes munkát, csak az olyan csodálatos emberek, mint Andi tudnak kiadni kezeik közül.

  Nem tudnám elégszer megköszönni neki önmagát, a tudását, a szakmai képességét, a velem való bánásmódját, a megértését és azt a segítőkészségét, amit nyújtott, hogy önmagam hajszínét válasszam.

  De ebben az utolsó mondatokba megpróbálom pár szóba beletömöríteni azt, amit Andi nyújtott számomra és oly sokat jelent nekem: Emberség, Bizalom, Szakmai tudás.

  Köszönöm neki, hogy megadta mindazt amire szükségem volt.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!