“Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, ember lenni mindég, minden körülményben.” – hangzik Arany János egyik költeményében….
Sajnos csak hangzik, mert igazából sok magyar ember számára az embernek maradás ebben a kritikus helyzetben nem működik.
Nem tudom kinek hol és mikor kezdődik az az állapot, melyet szörnyű csapásként említhetünk az emberiség számára, de úgy gondolom számunkra és most minden olyan kollégám nevében is írok, akikkel együtt dolgozom egy ilyen jellegű vírus, ami a világra lecsapott igenis szörnyű tragédia.
A világ hatalmas katasztrófával néz szembe. Egy olyan dologgal, amit azt hiszem csak együttes erővel tudnánk legyőzni, de az elmúlt három hét tapasztalatai alapján erre most igen csekély esélyt látok. Talán pont ezért is azt kapjuk, amit megérdemlünk.
És bár sokan vannak akik tesznek a cél érdekében én most mégis “azokról” írnék pár sort, akik csak nehezítik, súlyosbítják azt az állapotot amiből, ha így folytatjuk soha nem állunk fel.
Hát tényleg nem tanulunk semmiből? Elbutultunk keményen? Talán már számolni sem tudunk? Hogy mit jelent, hogy ne nagycsaládostól induljunk vásárolni? Kis gyerekeket látok, nagymamákat, apró pár hónapos babákat, és közülük senkit sem féltenek!?
Bátran és magabiztosan jönnek csapatostul, mint akik egy másik dimenzióban léteznek, ahol ez a szörnyű dolog meg sem történt. Ők azok akik nem ismerik a maszk és kesztyű védelmét és csak meredten bámulnak ránk, hogy mi miért hordunk és most akkor mi is van Wtf???
Sem a matematika, írás-olvasás fogalmával nincsenek tisztába így a 2 méteres távolságot ábrázoló földre kihelyezett, piros betűvel, írással feltüntetett kihelyezést sem ismerik fel. Miért is ismernék az ő világunkban ezt a vírust másképp hívják: nemtörődömség a neve. Ők azok az igazán boldog emberek, akik a “tudatlanság ajándék” csillagzata alatt születtek.
De ott vagy köztük te is, aki mindennap bejössz hozzánk az üzletbe és a szemünkbe k(r)öhögsz, amiért maszkban és kesztyűben dolgozunk. Mond, te hogy vagy képes tükörbe nézni? Tényleg nem érzed ennek a helyzetnek a súlyosságát? Nevetsz rajtunk és másokon, akik odafigyelnek egymásra. Nem vagy tekintettel sem ránk, sem a körülötted lévő emberiségre.
Mi eladók, kasszások, árufeltöltők, pékek, akik az egészségüket kockáztatva mindennap bemennek dolgozni maszkban és kesztyűben vigyázva a vásárlókra, hogy neked és a családodnak legyen mit enni, inni pont te vagy most az emberiség azon rétege, akit legszívesebben abba a szakmába helyeznék, akik a vírus miatt elhalálozott tetemek elhelyezésével foglalkozik, hogy talán kapj a fejedhez mennyire embertelen vagy!!!
Tudnálak minek nevezni (de nem teszem), azok után, hogy a másokra való tekintettel legalább azt a k…szott 2 méter távolságot megtartsd, amit nem teszel meg azért se, és ha szólni merünk szépen kérve, illedelmesen még neked áll feljebb!!!! Felhúzod a szemöldököd, hogy nem tetszik a rendszer majd az erőd fitogtatva csak azért is közelebb állsz a másikra meg a kasszásra, akit még a kihelyezett plexi sem fog tőled megvédeni, és a többi 100 vásárlótól.
Mert te ettől leszel valaki, hogy majd megmutatod, hogy milyen vagány valami vagy. Rajtad aztán nem fog még az átok sem, mert te megteheted, hogy a szitkozódásod közepette tele köpködd a levegőt, mert te itt és most érzed magad annak, akinek eddig még soha.. Mert te most megmutatod, hogy szembe mész a rendszerrel és nem lesz böjtje! Mert itt és most lettél igazán valaki! Az én szemembe biztos. Egy igazán nagy senki. Egy senki aki még a legnehezebb társadalmi helyzetben sem tud emberként viselkedni.
És akkor rólad még nem is beszéltünk, a 17 éves nyikhajról, aki ugyan beöltözve retteg, de amikor a két méteres apró távról finoman szólunk, hogy ott várakozzon bosszúból a pénzt a kasszáshoz vágja. Hát mérhetetlenül sajnálom a szüleid, mert biztos nem erre neveltek. Nem tudnak még csak büszkék sem lenni arra, hogy értelem szorult beléd. Sajnos ezek után már belőled sem lesz több, mint egy bohóc, aki a pénzdobálás tudományát bemutatta egy élelmiszer áruházban. Megtapsolunk legközelebb ígérem.
És te aki újfent kesztyű és maszk nélkül jössz és győzöl, mert te azt hiszed itt és most nyertél, te akit a szép szó sem hat meg, hogy a bevásárlókocsidba légy oly kedves el pakolni, ahelyett, hogy a kassza végén belelehelve a pénztáros nyakába kezdesz csomagolni a 12 db kis szatyorkáidba a 75. 000ft-os tételed, rólad már inkább ne is beszéljünk. Mert mind közül te vagy a leggusztustalanabb. Mert téged aztán tényleg nem érdekel semmi. Megmutattad milyen lassan is lehet több percet eltölteni ezzel a számodra igen kényelmes dologgal, hogy éreztesd azt, hogy te tényleg bármit megtehetsz. Azért is, mert tudod, hogy ez másnak milyen fontos. Gratulálok, mert megteheted. És még többet is tehetnél, de mivel te sem vagy több a társadalom legcsekélyebb porszeménél épp csak annyit tudsz tenni, mint azok a majmok az állatkertbe, akiket üvegen át figyelünk, hogy mi érdekes dolgot csinálnak. Hát elmondhatom ebben a helyzetben tőled pont azt kaptuk, amit egy majomtól is reméltünk. Annyi különbséggel, hogy te tudatosan tetted.
Nem várunk már senkitől semmit, mert a mi türelmünk is véges. És idegtépő órákat nem tölthetünk azzal, hogy megtanítsunk másokat vigyázni egymásra. Mi mind család vagyunk. Külön-külön és egymásnak. Édesapák vagyunk és édesanyák, testvérek, barátok és valakiknek a gyermekei, akik miatt ugyanúgy aggódnak. Mi odafigyelünk azokra, akik vásárolni jönnek, mert számunkra igenis fontos, hogy ebben a helyzetben a legkisebb lehetőséget is megadjuk annak, (ha csak 2 méterrel is), hogy ne fertőzzük egymást, akár maszkban órákon keresztül, de nem feladva az emberségünk, legyen ez most számunkra akármilyen nehéz is.
Hatalmas ajándékot kaptunk az univerzumtól, Istentől, a bolygótól, a mindenségtől nevezze mindenki, úgy ahogy szeretné. Magát az életet és mellé ráadásnak a választás lehetőségét felülírva azt a negatív dolgot, ami sarjad bennünk. Mindenki eldöntheti mi számára a helyes és jó. Miként kívánja folytatni az életét és miként kívánja “per pillanat ebben” a helyzetben folytatni az életét. Lehet ezt így is kesztyű és maszk nélkül alpári és gusztustalan módon. És lehet úgy, ahogy sokan teszik féltve vigyázva egymást, hogy ha csak a legcsekélyebb esély is van rá, hogy ne fertőzzük egymást, akkor megadjuk neki, hogy amikor véget ér ez a rémálom és lekerülnek a maszkok az arcokról akkor tudjuk azt, hogy megérte vigyázni egymásra.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: