{"version":"1.0","provider_name":"Magamt\u00f3l magamnak","provider_url":"https:\/\/mahoni1.cafeblog.hu","author_name":"mahoni","author_url":"https:\/\/mahoni1.cafeblog.hu\/author\/mahoni\/","title":"Ahogy \u00e9n l\u00e1ttam \u0151ket...","html":"

\u00a0\u00a0\u00a0 \"\"<\/p>\r\n

\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 Hogy mi\u00e9rt pont ez lett az els\u0151 bejegyz\u00e9sem fogalmam sincs, de azt hiszem , ha ez egy napl\u00f3 lenne ez a t\u00f6rt\u00e9nt biztos helyet foglalna a sorok k\u00f6z\u00f6tt.<\/p>\r\n

 <\/p>\r\n

\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 Nem igaz\u00e1n volt sok negat\u00edv \u00e9lm\u00e9nyem \u00e9letembe a hal\u00e1l miatt. Kamasz koromban egy t\u00e1rsat jelentett, akivel versek sz\u00fclettek az almaf\u00e1k alatt. \u0150 volt az \u00e9n \"m\u00fazs\u00e1m\". Minden szomor\u00fas\u00e1gom versek form\u00e1j\u00e1ban vele tudtam kifejezni. Azt hiszem akkoriba a v\u00e1ltoz\u00e1st pr\u00f3b\u00e1ltam feldolgozni.<\/p>\r\n

\u00a0 \u00a0 Nagysz\u00fcleimet nem l\u00e1ttam szenvedve elmenni.\u00a0 Azt hiszem sz\u00e9p lassan, csendben t\u00e1voztak. Hozz\u00e1teszem egyik sem \u00e9l m\u00e1r. De megismerked\u00e9sem az elm\u00fal\u00e1ssal vel\u00fck kezd\u0151d\u00f6tt.<\/p>\r\n

\u00a0\u00a0 Apuk\u00e1m \u00e9desapja volt az els\u0151, aki elment. Egy igazi cowboy volt. K\u00e9t dologra eml\u00e9kszem bel\u0151le. Egyszer l\u00f3ra \u00fcltetett (csak ennyi). A m\u00e1sik meg az, hogy mindig azt k\u00e9rte, vakarjam meg a f\u00fcl\u00e9t a kisujjammal, mert viszket neki. Ez nagyon ideges\u00edt\u0151 tev\u00e9kenys\u00e9g volt, ut\u00e1ltam csin\u00e1lni, de nem mondtam neki, mert...mert nem tudom mi\u00e9rt nem. Tal\u00e1n csak az\u00e9rt, mert mindig viccel\u0151d\u00f6tt. De anyu meg apu mindig mosolygott ezen \u00e9n meg kib\u00edrtam, hogy enyh\u00e9n f\u00fclzs\u00edros lett a kisujjam t\u0151le. Papa mindig s\u00fctivel ette a levest. Mindegy milyen volt. Kr\u00e9mes, \u00e9des, s\u00f3s, vagy f\u00e1nk. De tudom, hogy a vas\u00e1rnapi eb\u00e9deket rendszerit leves-s\u00fctivel fogyasztva volt sz\u00e1m\u00e1ra az igazi.<\/p>\r\n

\u00a0\u00a0\u00a0 Azt\u00e1n egy nap elment. Nem tudom, hogy \u00e9s mi\u00e9rt. Soha betegnek sem l\u00e1ttam, de elment. Olyan kicsik voltunk m\u00e9g, hogy lent a kertben j\u00e1tszottunk az unokates\u00f3mmal \u00e9s fel sem fogtuk, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nt. Mivel falun laktunk a temet\u00e9si szertart\u00e1s az udvaron volt \u00e9s a rokonaink elmond\u00e1sa szerint az eg\u00e9sz megeml\u00e9kez\u00e9s alatt a mi hangunk \u00e9s kacajunk t\u00f6lt\u00f6tte be az udvart, mert igen hangosan j\u00e1tszottunk. De ez\u00e9rt csak egy \u00f6sszer\u00e1ncolt szem\u00f6ld\u00f6k n\u00e9z\u00e9st kaptunk a kopors\u00f3 mell\u0151l, mellyel a sz\u00fcleink jutalmaztak, mikor felment\u00fcnk a kertb\u0151l inni, mert szomjasak voltunk. Gyerekek voltunk m\u00e9g \u00e9s boldogok. Fel sem fogtuk a hal\u00e1l fogalm\u00e1t. Elment \u00e9s nem eml\u00e9kszem, hogy \u00e9reztem e b\u00e1rmit is. Nem s\u00edrtam.<\/p>\r\n

\u00a0 Anyuk\u00e1m \u00e9desanyja volt a m\u00e1sodik. Anya sz\u00fclei nagyon szerettek minket: engem \u00e9s a n\u0151v\u00e9rem. Igazi nagysz\u00fcl\u0151kk\u00e9nt \u00e9ltek.<\/p>\r\n

\u00a0 Mama egy csoda nagyi volt, mint minden nagyi, akit im\u00e1d az unok\u00e1ja. Mindig seg\u00edtett, mindig f\u0151z\u00f6tt. F\u0151leg t\u00e9szt\u00e1kat, mert \u00e9n azt szerettem: t\u00far\u00f3s, m\u00e1kos, lekv\u00e1ros ,krumplis, k\u00e1poszt\u00e1s. Ez volt az \u00e9n men\u00fcm minden h\u00e9ten. Nagy hatalmas faz\u00e9kba f\u0151z\u00f6tt, mert mindenki hozz\u00e1 j\u00e1rt enni. Ott ett\u00fcnk mi is anyu\u00e9kkal \u00e9s a n\u0151v\u00e9remmel, azt\u00e1n j\u00f6tt anyu b\u00e1tyja a csal\u00e1ddal. \u0150k 3-an voltak. \u00c9s persze a nagypap\u00e1m.<\/p>\r\n

\u00a0 Nagypapa sokat evett, mert nagy volt. Nem k\u00f6v\u00e9r, hanem egy \u00f3ri\u00e1s. Hatalmas, er\u0151s, igazi f\u00f6ldm\u0171ves. Egy lovat is elb\u00edrt volna. Sz\u00e9les h\u00e1ta volt \u00e9s mindig gumicsizm\u00e1ban \u00e9s kucsm\u00e1ban ( az egy sapka szer\u0171 iz\u00e9) j\u00e1rt. T\u00e9len-ny\u00e1ron. A tenyer\u00e9be sim\u00e1n elf\u00e9rtem. Persze biztos nem ennyire volt nagy, de eml\u00e9keimbe alulr\u00f3l n\u00e9zve az \u00e9n nagypap\u00e1m egy Zeusz volt, ( k\u00e9t kezi munk\u00e1s), aki parazsat tartott a kez\u00e9be \u00e9s soha nem \u00e9gette meg mag\u00e1t. \u00c9s mindig mi voltunk az els\u0151k sz\u00e1m\u00e1ra.<\/p>\r\n

\u00a0 Mam\u00e1\u00e9kn\u00e1l minden volt. \u00dagy h\u00edvtam a kertj\u00fcket, hogy: \"\u00c9den kert\". Gyerekkoromban azt hittem a vil\u00e1g minden gy\u00fcm\u00f6lcse megtal\u00e1lhat\u00f3 benne, mert olyan sok mindent \u00fcltettek.\u00a0 Ha \"kis h\u00e1z\" kellett (amibe j\u00e1tszhattam) , akkor azt kaptam a kukoric\u00e1s t\u00e1rol\u00f3 fa \u00e9p\u00edtm\u00e9nyb\u0151l. Ha hint\u00e1ra volt sz\u00fcks\u00e9gem, akkor nagyapa csin\u00e1lt egyet a di\u00f3fa egyik \u00e1g\u00e1n. Soha nem kiab\u00e1ltak, vagy sz\u00f3ltak r\u00e1m. Pedig biztos nem voltam egy angyal. \u00c9letem azon r\u00e9sz\u00e9t, m\u00edg mama \u00e9lt ott t\u00f6lt\u00f6ttem. Sajnos ez nem adatott meg sok\u00e1ig...<\/p>\r\n

\u00a0 Azt\u00e1n nagymama beteg lett. Nem eml\u00e9kszem, hogy hogy \u00e9s mikor, de az lett. Anyu szerintem pr\u00f3b\u00e1lt t\u00e1vol tartani, hogy mam\u00e1t ne l\u00e1ssam betegen, mert akkoriba nem vitt gyakran oda. Egyszer hallottam, hogy mondj\u00e1k anyunak, mikor ott voltam n\u00e1la, hogy nincs m\u00e1r sok h\u00e1tra. Anyuk\u00e1m apu h\u00fag\u00e1hoz k\u00fcld\u00f6tt, aki a Keresztany\u00e1m volt. Soha nem felejtem el, hogy reggel volt \u00e9s k\u00e9sz\u00fclt\u00fcnk iskol\u00e1ba, mikor mondta keresztanya, hogy \u00e9n ne menjek, mert mama meghalt. Csak egyszer tudtam s\u00edrni az nap \u00e9s lelkiismeretfurdal\u00e1som volt, ami\u00e9rt t\u00f6bbsz\u00f6r nem. Anyu elj\u00f6tt \u00e9s megk\u00e9rdezte, hogy akarok e menni a temet\u00e9sre \u00e9s \u00e9n nem-mel v\u00e1laszoltam neki. Nem, nem akartam menni. \u00dagy akartam r\u00e1 eml\u00e9kezni, amilyen volt. Eg\u00e9szs\u00e9ges, boldog, kicsiny any\u00f3. Nem akartam l\u00e1tni, hogy f\u00e1j anyunak az a dolog. Azt mondta, hogy nem is b\u00e1nja, ha nem megyek. Nagyon \u00f6r\u00fcltem neki, hogy meg\u00e9rti. Nem is k\u00e9rdezte az ok\u00e1t \u00e9s ez igaz\u00e1n j\u00f3l esett.\u00a0 Persze keresztany\u00e1\u00e9k nem \u00e9rtett\u00e9k meg \u00e9s furcs\u00e1n n\u00e9ztek r\u00e1m, hogy mi\u00e9rt vagyok ilyen, hogy a saj\u00e1t nagysz\u00fcl\u0151m temet\u00e9s\u00e9re nem megyek. \u0150k nem \u00e9rtett\u00e9k. B\u00e1r nem is v\u00e1rtam el t\u0151l\u00fck. Egy m\u00e1s vil\u00e1g volt, m\u00e1s t\u00f6rv\u00e9nyekkel. Ezt lehet csak \u00e9n \u00e9rtem, de m\u00e9g most is jobb \u00edgy.<\/p>\r\n

\u00a0 A temet\u00e9s ut\u00e1n, (amibe nem vettem r\u00e9szt) nagypap\u00e1hoz ment\u00fcnk. Nagypapa akkor nem volt Zeusz. Elt\u0171nt minden var\u00e1zslat k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte. \u0150k egy\u00fctt ketten voltak az \u00e9n megt\u00f6rhetetlen mes\u00e9im. Mikor megl\u00e1ttam gy\u00e1szolva a kedves\u00e9t, akkor m\u00e1r nem t\u0171nt er\u0151snek. G\u00f6rnyedt lett, \u00e1t\u00f6lelt \u00e9s azt mondta, hogy: \"most m\u00e1r egyed\u00fcl vagyok kis unok\u00e1m\". Nem tudtam mit mondani. Nem tudtam s\u00edrni. Csak n\u00e9ztem az \u0151sz, \u00f6reg, meggyeng\u00fclt test\u00e9t \u00e9s v\u00e9gtelen\u00fcl sajn\u00e1ltam. Az f\u00e1jt a legjobban, hogy papa egyed\u00fcl maradt. Pedig m\u00e9g nem \u00e9rtettem akkor a t\u00e1rs fogalm\u00e1t, de l\u00e1tva arc\u00e1n azt a f\u00e1jdalmat azt hiszem akkor tudatosult bennem valami, ami az elveszt\u00e9sr\u0151l sz\u00f3l.<\/p>\r\n

\u00a0\u00a0\u00a0 \"\"<\/p>\r\n

\u00a0 Apuk\u00e1m \u00e9desanyja volt a harmadik. Mam\u00e1\u00e9k sokat j\u00e1rtak templomba. Szinte minden vas\u00e1rnap mentek. Eml\u00e9kszem egyszer (mikor m\u00e9g olvasni \u00e9s \u00edrni sem tudtam), de hall\u00e1sb\u00f3l eltudtam \u00e9nekelni egy templomi \u00e9neket, akkor mama \u00e1th\u00edvott hozz\u00e1juk ( egy udvaron k\u00fcl\u00f6n h\u00e1zban laktunk), hogy \u00e9nekeljek a\u00a0 Tiszteletes \u00darnak, aki \u00e9pp n\u00e1luk vend\u00e9geskedett. H\u00e1t \u00e9n nagyon izgultam, de a t\u0151lem telhet\u0151 legjobb tud\u00e1som szerint daloltam a \"T\u00fczed, Uram J\u00e9zus\" c\u00edm\u0171 \u00e9neket. Mam\u00e1\u00e9k b\u00fcszk\u00e9k voltak l\u00e1ttam rajtuk \u00e9s\u00a0 megdics\u00e9rtek. \u00c9n meg \u00f6r\u00fcltem, hogy \u0151k \u00f6r\u00fcltek \u00e9s nem is v\u00e1gytam t\u00f6bb szeretetre, mint amit adni tudtak.<\/p>\r\n

\u00a0\u00a0\u00a0 Mikor meghalt mama f\u00e9rje, nagyi a l\u00e1ny\u00e1\u00e9khoz az \u00e9n kereszt anyuk\u00e1mhoz k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt. Apuk\u00e1m anyuk\u00e1j\u00e1n mindig \u00e9rezhet\u0151 volt, hogy a t\u00f6bbi unok\u00e1j\u00e1t jobban szerette, de mi szer\u00e9ny gyerekek r\u00e9v\u00e9n a n\u0151v\u00e9remmel ilyen dolgokkal nem is foglalkoztunk. Att\u00f3l f\u00fcggetlen\u00fcl szeretet vett k\u00f6rbe benn\u00fcnk, \u00edgy nek\u00fcnk annyira ez nem is f\u00e1jt. Be\u00e9rt\u00fck azzal, amit kaptunk.\u00a0<\/p>\r\n

\u00a0\u00a0\u00a0 Nem is eml\u00e9kszem, hogy \u00e9n \u00e9s anyu hogy ker\u00fclt\u00fcnk oda nagymama hal\u00e1los \u00e1gya mell\u00e9, egyszer csak ott voltunk. Nem felejtem el, hogy egy \u00e9jszaka ott aludtunk \u00e9s nagy s\u00fcrg\u00e9s-forg\u00e1s volt. Valaki mindig felkelt n\u00e9zte mam\u00e1t. Azt mondt\u00e1k, hogy hamarosan elmegy \u00e9s\u00a0 b\u00facs\u00fazzunk el t\u0151le. Ez nagyon nem esett j\u00f3l, mert nem \u00edgy akartam r\u00e1 eml\u00e9kezni, hogy ott fekszik betegen \u00e9s haldoklik.<\/p>\r\n

\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 Eml\u00e9kszem apunak k\u00f6nnyes volt a k\u00e9k szeme, ahogy r\u00e1m n\u00e9zett \u00e9s azt mondta, hogy neki m\u00e1r nincsenek sz\u00fclei. Nagyon sajn\u00e1ltam, de nem tudtam mit mondani, mert m\u00e9g gyerek voltam. K\u00f6nny sem csorgott le az arcomon. Csak n\u00e9ztem az \u00e9n megt\u00f6rt apuk\u00e1mat \u00e9s v\u00e9gtelen szomor\u00fas\u00e1g t\u00f6lt\u00f6tt el, hogy egyszer majd \u00e9n \u00e1llok ott \u00e9s ezt mondom. Anyu k\u00e9s\u0151bb valami olyasmit mondott, hogy mama megb\u00e1nta minden ellen\u00fcnk ir\u00e1nyul\u00f3 \"nem t\u00fal kedves\" cselekedet\u00e9t, de anyu sz\u00edv\u00e9ben nem volt harag ir\u00e1nta, mert szerette.<\/p>\r\n

\u00a0 Akkor \u00e9letembe el\u0151sz\u00f6r nem k\u00e9rdezt\u00e9k meg, hogy szeretn\u00e9k e a temet\u00e9sre menni. Szerintem nem is volt m\u00e1s v\u00e1laszt\u00e1som. Bent kellett \u00e1llnunk feh\u00e9r ruh\u00e1ba a kopors\u00f3 mellett nekem \u00e9s legkisebb unokates\u00f3mnak. Szerintem anyuk\u00e1m apu \u00e9s keri anyu miatt nem akarta azt, hogy ne menjek pedig tudta nagyon j\u00f3l, hogy nem egy gyerek lelk\u00e9nek val\u00f3 ez. H\u00e1t nem volt.<\/p>\r\n

\u00a0 Azt\u00e1n kivitt\u00e9k a kopors\u00f3t az udvarra \u00e9s szorosan mell\u00e9 toltak minket. N\u00e9ztem a sok f\u00e1jdalmat az emberek arc\u00e1n \u00e9s azon gondolkodtam, hogy \u00e9n mi\u00e9rt nem tudok s\u00edrni. Gyerek voltam m\u00e9g. Oly apr\u00f3 \u00e9s t\u00f6r\u00e9keny. Mindenki sik\u00edtozott \u00e9s s\u00edrt meg \"jaj \u00e9desany\u00e1m-\u00e9desany\u00e1m\" ezt kiab\u00e1lt\u00e1k. \u00c9s \u00e9n nem \u00e9rtettem mi\u00e9rt nem lehet ezt olyan sz\u00e9p csendbe, visszafogottan csin\u00e1lni.\u00a0 Rem\u00e9lem ez\u00e9rt a gondolat\u00e9rt Isten megbocs\u00e1jt.<\/p>\r\n

\u00a0 Nagyon rossz \u00e9lm\u00e9ny volt \u00e9s \u00e9reztem ahogy kimegy minden er\u0151 bel\u0151lem. Egyre k\u00f6zelebb ker\u00fcltem a kopors\u00f3hoz, mert toltak h\u00e1tulr\u00f3l \u00e9s egyszer csak feladta a testem \u00e9s a lelkem. \u00d6sszerogytam \u00e9s \u00fagy istenesen el\u00e1jultam. A r\u00e9szletekre nem eml\u00e9kszem, de azt tudom, hogy nem jutottam ki a temet\u0151be. Mikor magamhoz t\u00e9rtem, akkor m\u00e1r mindenki visszafel\u00e9 j\u00f6tt, mert v\u00e9ge volt a szertart\u00e1snak. Nagyon kellemetlen\u00fcl \u00e9reztem magam, mert feladtam. Nem akartam, de feladtam. Lelkiismeret furdal\u00e1som volt ami\u00e9rt nem b\u00edrtam v\u00e9gigcsin\u00e1lni. Sajnos az \u00e9rz\u00e9s az\u00f3ta is elk\u00eds\u00e9r a temet\u00e9seken, ahov\u00e1 esetleg elmegyek, mert szinte mindegyiken el\u00e1julok...<\/p>\r\n

\u00a0 \u00cdgy mama is elment \u00e9s nekem az utols\u00f3 nagypap\u00e1m is meg\u00f6regedett.<\/p>\r\n

\u00a0\u00a0 Papa hozz\u00e1nk k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt. Az udvaron abban a h\u00e1zban lakott, ahol apuk\u00e1n sz\u00fclei \u00e9ltek. Anyu\u00e9k sokat dolgoztak \u00e9s mivel \u00e9n m\u00e1r nagyobbacska lettem ez\u00e9rt amit tudtam seg\u00edtettem neki.<\/p>\r\n

\u00a0 Egy m\u00e1sik orsz\u00e1gba kezdtem tanulni \u00e9s csak h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n j\u00e1rtam haza. Nagypapa nagyon meg\u00f6regedett. L\u00e1ttam sokszor anyut, ahogy mosdatja egy k\u00e1d v\u00edzben \u00e9s eml\u00e9kszem egy jelenetre, ahogy a h\u00e1t\u00e1t t\u00f6r\u00f6lgette \u00e9s felfedeztem, hogy mennyi-mennyi anyajegy van nagypap\u00e1n. Sokszor f\u0151ztem neki paprik\u00e1s krumplit, mert azt az egyet akkor tudtam. Anyu n\u00e9ha elmes\u00e9lte, hogy nagypapa milyen furcsas\u00e1gokat csin\u00e1l, m\u00edg oda vagyok tanulni.<\/p>\r\n

Egyszer egy \u00e9jszaka kopogtatott az ajt\u00f3n ( hajnali kett\u0151 lehetett). Kinyitottam.\u00a0 Azt mondta menjek keny\u00e9r\u00e9rt, mert m\u00e1r j\u00f6tt a kenyeres le ne k\u00e9ssek, nehogy elhordj\u00e1k. Anyu visszak\u00eds\u00e9rte a h\u00e1zba \u00e9s mondta neki, hogy m\u00e9g csak hajnal van. Ne bolyongjon \u00e9jnek \u00e9vadj\u00e1n az udvaron. Akkor viccesnek t\u0171nt az eg\u00e9sz. \u00c9s eszembe jutott, hogy mam\u00e1\u00e9k olyan v\u00edg, b\u00e9k\u00e9s \u00e9s szeretet teljes emberek voltak, hogy \u00e1ll\u00edt\u00f3lag a mama temet\u00e9s\u00e9n ahov\u00e1 el sem mentem m\u00e9g azon is volt, hogy nevettek a rokonok egy-egy dolgon, m\u00edg el\u0151k\u00e9sz\u00fcltek, mert olyan vicces dolgokr\u00f3l mes\u00e9ltek k\u00f6zbe, ami mam\u00e1\u00e9kkal megesett.<\/p>\r\n

\u00a0 Kar\u00e1csony volt (20 \u00e9ves lehettem kb) \u00e9s akkor m\u00e1r dolgoztam egy m\u00e1sik orsz\u00e1gba. H\u00e1t hazamentem kar\u00e1csonyozni. Semmire nem eml\u00e9kszem nagypap\u00e1val kapcsolatban, csak arra, hogy mikor j\u00f6ttem vissza elb\u00facs\u00faztam t\u0151le. \u00c9letembe el\u0151sz\u00f6r akkor volt egy olyan \u00e9rz\u00e9sem, hogy \u00e1t kell \u00f6lelnem nagyon, mert nem l\u00e1tom t\u00f6bb\u00e9. Ez t\u00e9nyleg egy olyan b\u00facs\u00fa volt, amit nem b\u00e1ntam. Ott \u00e1llt el\u0151ttem g\u00f6rnyedten a hajdani nagy \u00e9s er\u0151s Zeusz, ki vill\u00e1mokat sz\u00f3rt egykor a szem\u00e9vel, ha a sz\u00e1m a fels\u0151mbe t\u00f6r\u00f6ltem az asztaln\u00e1l. Elk\u00f6sz\u00f6ntem t\u0151le \u00e9s senkinek nem sz\u00f3ltam, hogy az \u00e9n sz\u00e1momra ez egy v\u00e9gs\u0151 b\u00facs\u00fa volt. Kocsiba sz\u00e1lltam \u00e9s visszamentem egy m\u00e1sik vil\u00e1gba.<\/p>\r\n

\u00a0\u00a0 Papa egyed\u00fcl volt, mikor elment. Nem volt beteg, sem pedig f\u00e1radt. Anyuk\u00e1m eb\u00e9det vitt neki. Miut\u00e1n megette led\u0151lt egy kicsit, mint minden d\u00e9lut\u00e1n. Anyuk\u00e1m mire visszament m\u00e1r m\u00e9lyen aludt. Olyan m\u00e9lyen \u00e9s b\u00e9k\u00e9sen amennyire csak lehetett. Lefek\u00fcdt aludni m\u00e9g egy utols\u00f3t \u00e9s nem kelt fel t\u00f6bb\u00e9.<\/p>\r\n

\u00a0 T\u00e9l volt \u00e9s nagyon hideg. \u00c9pp \u00e9jszak\u00e1s voltam a munkahelyemen. A telefon a zsebembe volt. \u00c9reztem, hogy rezeg. Kimentem a mosd\u00f3ba. A kijelz\u0151n a : \"N\u0151v\u00e9rk\u00e9m\" felirat villogott. Tudtam, hogy mi\u00e9rt cs\u00f6r\u00f6g. A tes\u00f3m sz\u00f3lt, hogy nagypapa meghalt. Annyit mondtam neki, hogy, gondoltam, hogy ez\u00e9rt h\u00edv. Nem s\u00edrtam akkor sem (most ann\u00e1l jobban).\u00a0 \u00d6r\u00f6mmel t\u00f6lt\u00f6tt el, hogy el tudtam k\u00f6sz\u00f6nni t\u0151le \u00e9s \u00fagy eml\u00e9kezni r\u00e1, ahogy mindig is szerettem volna.<\/p>\r\n

\u00a0\u00a0\u00a0 Mindegy volt, hogy a szeretet sk\u00e1la melyik fok\u00e1n cs\u00fccs\u00fcltem a nagysz\u00fcleim szem\u00e9be. Nagyon vagy kev\u00e9sb\u00e9 szeretve, de azzal is be\u00e9rtem.<\/p>\r\n

\u00a0 Gyerek voltam csak \u00e9s olyan kev\u00e9s jutott bel\u0151l\u00fck. N\u00e9ha est\u00e9nk\u00e9nt mikor elhalkul minden \u00e9s csak a n\u00e9ma csend vesz k\u00f6rbe eml\u00e9keket pr\u00f3b\u00e1lok felid\u00e9zni vel\u00fck kapcsolatban \u00e9s min\u00e9l m\u00e9lyebbre \u00e1sok, \u0151k ann\u00e1l jobban hi\u00e1nyoznak. Minden apr\u00f3 r\u00e9szlet, melyben megtal\u00e1lom \u0151ket olyan, mint egy mesebeli utaz\u00e1s, melyben \u00e9n voltam a f\u0151szerepl\u0151, csak eddig nem tudtam r\u00f3la.<\/p>\r\n

\u00a0\u00a0 Hogy eddig mi\u00e9rt maradt rejtve a sok eml\u00e9k nem tudom, de \u00edgy feln\u0151tt fejjel azt hiszem m\u00e1ra m\u00e1r felbecs\u00fclhetetlen \u00e9rteknek sz\u00e1m\u00edt nekem.<\/p>\r\n

\u00a0\u00a0\u00a0 Az \u00e9n fiatals\u00e1gom az \u0151 b\u00e9k\u00e9j\u00fckkel \u00e9rt v\u00e9get. K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m nektek, hogy megadt\u00e1tok ezt.<\/p>","type":"rich"}