<\/p>\r\n
\u00a0 Ny\u00e1r volt\u2026 \u00a0Az \u00e9g szikr\u00e1zott, csiripeltek a madarak \u00e9s mindenki izgatottan v\u00e1rt az udvaron fel\u00e1ll\u00edtott s\u00e1tor \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban, hisz hamarosan r\u00e9szesei lesz\u00fcnk egy csod\u00e1latos szerelem beteljes\u00fcl\u00e9s\u00e9nek. Esk\u00fcv\u0151\u2026 Ami engem pont l\u00e1zba sem hozott....<\/p>\r\n
\u00a0\u00a0\u00a0 Sz\u00f3val\u00a0 mindenki kint v\u00e1rakozott, mik\u00f6zben \u00e9n bent a jegyesek\u00a0 nappalij\u00e1ban v\u00e1rtam, hogy jobban \u00e9rezzem magam. Nem mintha fizikai panaszaim lettek volna, de ennyire idegennek \u00e9s k\u00edv\u00fcl\u00e1ll\u00f3nak ritk\u00e1n \u00e9reztem magam, mint akkor. Az akkori p\u00e1romon k\u00edv\u00fcl senkit nem ismertem \u00e9s akiket m\u00e9gis, azokat sem annyira. Nem igaz\u00e1n voltam h\u00edres a bar\u00e1tkoz\u00e1sr\u00f3l. \u00c9s, hogy \u0151szinte legyek kedvem sem volt hozz\u00e1. \u00cdgy csak \u00e1lltam, \u00fcltem \u00e9s v\u00e1rtam egyed\u00fcl, amikor a semmib\u0151l megjelent \u201e az a bizonyos kisl\u00e1ny\u201d. <\/strong><\/em><\/span><\/p>\r\n \u00a0\u00a0 Ott \u00e1llt csak \u00fagy \u00e9s engem n\u00e9zett. Egy 5 \u00e9v k\u00f6r\u00fcli kis hercegn\u0151 barackvir\u00e1gsz\u00edn\u0171 koszor\u00fasl\u00e1nyka ruh\u00e1j\u00e1ban. A haj\u00e1ban megannyi kis r\u00f3zs\u00e1csk\u00e1val. Pont olyan volt, mintha egy esk\u00fcv\u0151i c\u00edmlapr\u00f3l l\u00e9pett volna el\u0151. Sz\u00e9p \u00e9s tiszta, majdnem hogy t\u00f6k\u00e9letes. Az egyetlen, amit hi\u00e1nyoltam r\u00f3la az a\u00a0 mosoly volt. Csak \u00e1llt \u00e9s n\u00e9zett.<\/p>\r\n \u00a0 \u00a0 A megd\u00f6bben\u00e9st\u0151l hirtelen sz\u00f3hoz sem jutottam, mert keresztl\u00e1nyomon k\u00edv\u00fcl aki 6 \u00e9ves lehetett akkoriban nem igaz\u00e1n teremtettem kapcsolatot m\u00e1s \"apr\u00f3s\u00e1gokkal. Nem voltam valami tapasztalt a gyerekekkel szemben. \u00c9s \u00fagymond csak a \"kiv\u00e1lasztottakat\"\u00a0 szerettem \u00e9s fogadtam el. Ebbe k\u00e9t szem\u00e9ly f\u00e9rt bele: a n\u0151v\u00e9rem kis, \u00e9s m\u00e9g kisebb l\u00e1nya.<\/p>\r\n \u00a0\u00a0\u00a0 Na de a t\u00f6bbi.....\u00c9s most cs\u00fanya gondolat k\u00f6vetkezik az akkori fiatal l\u00e1ny fej\u00e9b\u0151l: \u201e nem is nagyon szerettem a gyerekeket.\u201d Meggy\u0151z\u0151d\u00e9sem volt, hogy \u0151k sem engem, \u00edgy mindennem\u0171 mosolyom, ami ilyen estekben elg\u00f6rb\u00fclt a sz\u00e1mon, csak egy megj\u00e1tsz\u00f3 \u00e9rt\u00e9ktelen kedvess\u00e9g volt sz\u00e1mukra. V\u00e9gt\u00e9re ne mondja senki, hogy milyen goromba fejem van, ha gyerekeket l\u00e1tok. \u00cdgy h\u00e1t dobtam neki is egyet.<\/p>\r\n \u00a0 Egyszer csak felcsend\u00fclt a hangja:<\/p>\r\n \u00a0 -Sz\u00e9p ruh\u00e1m van? -k\u00e9rdezte a legh\u00e9tk\u00f6znapibb arccal. \u00c9s \u0151 nem j\u00e1tszotta meg mag\u00e1t. Nem volt benne semmi k\u00e9pmutat\u00f3 dolog.<\/p>\r\n \u00a0 -Igen. Nagyon sz\u00e9p. -v\u00e1laszoltam.<\/p>\r\n \u00a0\u00a0 Azt\u00e1n elkezdett csacsor\u00e1szni valamir\u0151l, amit szinte m\u00e1r meg sem hallottam, hisz saj\u00e1t magam lelki \u00e1llapot\u00e1val voltam elfoglalva. Hogy ne rohanjak s\u00edrva haza \u00e9s csak ezt a napot b\u00edrjam ki. De nem hagyta abba\u2026\u00c9s azon gondolkodtam, mi\u00e9rt nem hagy m\u00e1r b\u00e9k\u00e9n. \u00c9s mi\u00e9rt l\u00f3g itt a nyakamba ez a kisl\u00e1ny. Kit \u00e9rdekel a ruh\u00e1ja, haja, cip\u0151je, l\u00e1ba \u00e9s \u00fagy mindene.<\/em> <\/span>Ennek az am\u00fagy is elk\u00e9nyeztetett, kisl\u00e1nynak. Mert h\u00e1t valljuk be\u2026 Annak k\u00f6nyveltem el. \u00cdgy csak h\u00fcmm\u00f6gtem neki valamit, hogy meg legyen a mondott is, meg nem is besz\u00e9lget\u00e9s\u00fcnk. Azt\u00e1n v\u00e9gre b\u00e9k\u00e9n hagyott. \u00c9n pedig visszat\u00e9rhettem lelkivil\u00e1gom gy\u00f3gy\u00edt\u00e1s\u00e1hoz.<\/p>\r\n \u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 A vacsora ut\u00e1n\u00a0 m\u00e9g l\u00e1ttam \u00a0t\u00e1ncolni az apuk\u00e1j\u00e1val \u00e9s\u00a0a nagysz\u00fcleivel \u00fccs\u00f6r\u00f6gni a sz\u00e9ken. B\u00e1r t\u00fal nagy jelent\u0151s\u00e9get nem tulajdon\u00edtottam neki. J\u00f6tt-ment a barackvir\u00e1g sz\u00edn\u0171 kis ruh\u00e1j\u00e1ban \u00e9s csak azt v\u00e1rta, hogy r\u00e1 is figyeljenek, hogy megdics\u00e9rj\u00e9k, ahogy \u00e1ltal\u00e1ban minden gyerek v\u00e1gyik az elismer\u00e9sre. \u00a0<\/p>\r\n \u00a0 Kicsit magamba sz\u00e1lltam a viselked\u00e9sem miatt \u00e9s sz\u00e9gyelltem a dolgot, hisz \u00e9n m\u00e9g es\u00e9lyt sem adtam neki egy besz\u00e9lget\u00e9sre. T\u00fal fiatal\u00a0\u00e9s tapasztalatlan voltam egy kisl\u00e1ny lelki vil\u00e1g\u00e1nak meg\u00e9rt\u00e9s\u00e9hez. Rosszul \u00e9reztem magam emiatt \u00e9s elfogott egy kis sajn\u00e1lat ir\u00e1nta, ami nem tartott t\u00fal sok\u00e1ig, mert ezut\u00e1n a nap sok\u00e1ig nem is l\u00e1ttam...<\/p>\r\n \u00a0 Hogy milyen j\u00e1t\u00e9kot j\u00e1tszott velem az \u00e9let arra akkor j\u00f6ttem r\u00e1, mikor annak \u201ea bizonyos kisl\u00e1nynak\u201d<\/strong> <\/span>elkezdett \u00e9rdekelni\u00a0 a ruh\u00e1ja, haja, cip\u0151je, l\u00e1ba \u00e9s \u00fagy mindene. <\/span><\/em>\u00c9s egy nap sokkal t\u00f6bb minden \u00e9rdekelt vele kapcsolatban, mint \u00e9vekkel azel\u0151tt.<\/p>\r\n \u00a0\u00a0\u00a0 Furcsa dolgot \u00a0\u0171z\u00f6tt velem a sors. De r\u00e1 k\u00e9t \u00e9vre ezt a kisl\u00e1nyt kaptam aj\u00e1nd\u00e9kul az \u00e9lett\u0151l. \u00dagy robogtak be az \u00e9n z\u00e1rt vil\u00e1gomba, mint az expressz vonat, mely nem b\u00edr f\u00e9kezni \u00e9s mindent visz mag\u00e1val, ami \u00fatj\u00e1ba ker\u00fcl. Olyan gyorsan any\u00e1v\u00e1 v\u00e1ltam mellette, hogy \u00e9szre sem vettem.<\/p>\r\n \u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 9 \u00e9ve m\u00e1r annak, hogy az \u00e9letem r\u00e9szese lett.<\/p>\r\n \u00a0\u00a0 Egyik nap sulib\u00f3l haza \u00e9rve \u00e9pp arr\u00f3l besz\u00e9lgettem vele, hogy vajon adhat e az \u00e9let egy nagyobb feladatot sz\u00e1munkra a l\u00e9tez\u00e9sen k\u00edv\u00fcl, hogy lehet e valami fontosabb feladatunk, amir\u0151l nem tudunk? \u00a0Esetleg v\u00e9ghez vihet\u00fcnk e egy csod\u00e1t, ami ki van jel\u00f6lve sz\u00e1munkra, csak nem tudunk r\u00f3la, mert az \u00e9let hozott gondjaival vagyunk elfoglalva \u00e9s \u00e9szre sem vessz\u00fck, hogy ak\u00e1r csod\u00e1t is fakaszthatunk bel\u0151le.<\/p>\r\n \u00a0 \u00a0\u00a0\u00a0\u00a0Azt mondtam neki tal\u00e1n az \u00e9n feladatom \u0151 volt\u2026 Tal\u00e1n az\u00e9rt sodort hozz\u00e1juk az \u00e9let, hogy felneveljem, hogy saj\u00e1tomk\u00e9nt szeressem, hogy megadjam sz\u00e1m\u00e1ra mindazt, amit csak tudok. Hogy \u00e9jszaka betakarjam \u00e9s mellette legyek, ha f\u00e1jdalom \u00e9ri megvigasztaljam, ha bar\u00e1t kell azz\u00e1 v\u00e1ljak \u00e9s hogy t\u00fcrelmet \u00e9s \u00f6nzetlen szeretet tanuljak \u00e1ltala.<\/p>\r\n \u00a0\u00a0\u00a0 Nem hittem, hogy lehet \u00edgy szeretni. De igen lehet. S\u0151t\u2026 \u00a0N\u00e9lk\u00fcle nem lenn\u00e9nk egy csal\u00e1d. Vele vagyunk teljesek \u00e9s egyek.<\/p>\r\n \u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 \u0150 lett az \u00e9n csod\u00e1m.<\/p>\r\n \u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 Az a csoda amire \u00e9vekig v\u00e1rtam, hogy valami nagyot \u00e9s maradand\u00f3t alkossak, mik\u00f6zbe v\u00e9gig tudtomon k\u00edv\u00fcl ott volt az a bizonyos feladat, amit nekem sz\u00e1ntak.<\/p>\r\n \u00a0\u00a0\u00a0 Az ami maradand\u00f3 \u00e9s nagyot alkot\u00f3, b\u00e1r k\u00e9zzel nem foghat\u00f3 : az \u00f6nzetlen szeretet, amit ir\u00e1nta \u00e9rzek.\u00a0 \u0150 az \u00e9n csod\u00e1m....<\/p>\r\n <\/p>\r\n <\/p>","type":"rich"}