![\"\"](\"https:\/\/mahoni1.cafeblog.hu\/files\/2017\/04\/IMG_5918-300x200.jpg\")
<\/p>\r\n\u00a0 <\/p>\r\n
\u00a0 Tudtam, hogy egyszer elj\u00f6n ez a nap, de valahogy az elm\u00falt \u00e9vek alatt olyan t\u00e1volinak t\u0171nt, mintha es\u00e9lye sem lenne, hogy egy napon val\u00f3s\u00e1gg\u00e1 v\u00e1ljon.<\/p>\r\n
\u00a0 K\u00e9t \u00f3r\u00e1n kereszt\u00fcl s\u00edrtam, mikor kider\u00fclt, hogy sz\u00fcleim eladj\u00e1k azt a h\u00e1zat, amibe \u00e9n \u00e9s a n\u0151v\u00e9rem gyermekkorunk eml\u00e9keit \u0151rizz\u00fck. Hogy egy napon ennyire fog f\u00e1jni az elveszt\u00e9se magam sem gondoltam volna, hisz \u00e9n v\u00e1lasztottam m\u00e1sik orsz\u00e1got egy jobb \u00e9s izgalmasabb \u00e9let rem\u00e9ny\u00e9ben, amit meg is kaptam. Most m\u00e9gis sz\u00e1z sebb\u0151l v\u00e9rzik a sz\u00edvem, mert \u00fagy \u00e9rzem, hogy gyermekkorom sz\u00ednhelye elt\u0171nik. Azzal a tudattal \u00e9lni, hogy m\u00e1r nem l\u00e9phetem \u00e1t a kaput, amikor csak \u00fagy kedvem tartja, hogy gyermekeimnek nem mutathatom meg, hogy ezen a padl\u00e1son bujk\u00e1ltam, itt f\u00e9szkeltek a fecsk\u00e9ink, a h\u00e1z el\u0151tt h\u00f3vir\u00e1g \u00e9s tulip\u00e1n tenger vir\u00e1gzik, a kertben pedig milli\u00f3-milli\u00f3 gyermekl\u00e1ncf\u0171 bontakozik ki \u00e9s v\u00e9gtelennek t\u0171nik a s\u00e1rga tenger, ez most m\u00e1r csak nekem marad eml\u00e9k.<\/p>\r\n
\u00a0\u00a0 A p\u00e1rom egyszer\u0171, nyers\u00a0 mondata, mely abban a pillanatban oly elgondolkodtat\u00f3nak hatott, mintha csak valami b\u00f6lcs, k\u00e9tsz\u00e1z \u00e9vet meg\u00e9r\u0151 Buddha gondolata volna, kiz\u00f6kkentett abb\u00f3l a b\u00e1natb\u00f3l, amit az otthonnak nevezett gyermekkori vil\u00e1gom elveszt\u00e9se miatt \u00e9reztem.<\/p>\r\n
-\u201e Jobb lenne ink\u00e1bb, ha az eny\u00e9szet\u00e9 volna? \u201e- k\u00e9rdezte a lehet\u0151 legtapintatosabban, b\u00e1r \u00e9n m\u00e9gis \u00e9reztem, hogy \u0151 j\u00f3val racion\u00e1lisabb talajon \u00e1ll ezzel a dologgal, mint \u00e9n \u00e9s ezen nagyon elgondolkodtam.<\/p>\r\n
\u00a0 Ha igaz\u00e1n szeret\u00fcnk valakit, vagy valamit b\u00e1rhogy is f\u00e1j az elveszt\u00e9se az \u0151 \u00e9rdek\u00e9ben elengedj\u00fck. Nem, nem lehet az eny\u00e9szet\u00e9. Nem m\u00falhat csak \u00fagy el, hogy \u00e9vekig ott \u00e1lljon \u00fcresen,\u00a0 mik\u00f6zben napr\u00f3l-napra csak fogy bel\u0151le a biztons\u00e1g. Ablakait nem n\u0151heti be a lilaak\u00e1c, kapuj\u00e1t a borosty\u00e1n, mely a h\u00e1zunk mellett \u00e9vekig megpr\u00f3b\u00e1ltak \u00fagy uralkodni, hogy apuk\u00e1m alig b\u00edrta megf\u00e9kezni \u0151ket. Nem verheti fel udvar\u00e1t a f\u0171, mely a h\u00e1zunkhoz vezet\u0151 beton\u00fat alatt is r\u00e9st tal\u00e1l, hogy megmutassa a term\u00e9szet az \u00far. \u00a0Fal\u00e1n a reped\u00e9sek nem hasadhatnak tov\u00e1bb, hogy egy napon feladja a mag\u00e1ny\u00a0 \u00fcres \u00e9rz\u00e9s\u00e9t \u00e9s ink\u00e1bb b\u00e1nat\u00e1ban k\u00e1rtyav\u00e1rk\u00e9nt d\u0151lj\u00f6n \u00f6ssze.<\/p>\r\n
\u00a0 Nem lehet csak a mienk az eml\u00e9k, hogy tavasszal, mikor vir\u00e1gzanak a gy\u00fcm\u00f6lcsf\u00e1k olyan , mint egy elvar\u00e1zsolt k\u00e9p, melyet ha sok\u00e1ig n\u00e9z\u00fcnk megsz\u0171nik a vil\u00e1g k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk. Hogy kertj\u00e9ben t\u00f6bb ezer gyermekl\u00e1ncf\u0171 vir\u00e1gzik s\u00e1rga tengerk\u00e9nt, \u00e9s \u00a0ny\u00e1ron olyan, mint egy z\u00f6ld f\u0171tenger, amibe gyermekk\u00e9nt beleugrottunk \u00e9s b\u00e1rmikor, b\u00e1rkit\u0151l elb\u00fajhattunk. Hogy \u0151sszel az almaf\u00e1r\u00f3l a legszebb n\u00e9zni a naplementet\u00e9t, mely olyan csod\u00e1val hat\u00e1ros m\u00f3don bukik le a temet\u0151 f\u00e1i k\u00f6z\u00f6tt, mintha csak \u0151 is v\u00e9gs\u0151 nyugalomra hajtan\u00e1 mindennap a fej\u00e9t.\u00a0 Hogy t\u00e9len az ablakb\u00f3l kin\u00e9zve minden hideg ellen\u00e9re valami m\u00e9gis cs\u00e1b\u00edt, hogy m\u00e9tereket fussunk a nagy h\u00f3ba.\u00a0 Hogy elb\u00fajni gyermekk\u00e9nt a vil\u00e1g el\u0151l \u00e9s vers\u00edr\u00e1sba temetkezni, csak ott lehet.<\/p>\r\n
\u00a0 Nem, nem lehet csak az eml\u00e9kek miatt \u0151rizni egy otthont, ami \u00e9vr\u0151l-\u00e9vre mikor haza t\u00e9r\u00fcnk hozz\u00e1 egy p\u00e1r napra, egyre szomor\u00fabb\u00e1 v\u00e1lik. Mag\u00e1ra hagytuk, egyed\u00fcl\u00a0 k\u00fczdve az id\u0151 vasfog\u00e1val. F\u00e9ltett\u00fck a t\u00e1volb\u00f3l, de m\u00e9gsem \u00e1poltuk. Igaza volt a p\u00e1romnak. Nem lehet az eny\u00e9szet\u00e9, mert att\u00f3l, hogy csak birtokoljuk, nem k\u00fczd\u00fcnk az id\u0151 ellen.<\/p>\r\n
\u00a0 Nem szenvedtethetj\u00fck tov\u00e1bb, b\u00e1rhogy is f\u00e1j. Meg\u00e9rdemli, hogy ism\u00e9t boldog szerelmes hangok, kisgyermek kacajok, b\u00e1tor, v\u00e9d\u0151, \u00f3v\u00f3 kutyaugat\u00e1sok t\u00f6lts\u00e9k be \u00fajra n\u00e9ma falait. Legyen ism\u00e9t egy otthon, mi egykor nek\u00fcnk volt. Lakja be udvar\u00e1t a boldogs\u00e1g mosolyg\u00f3 angyala.<\/p>\r\n
\u00a0 \u00cdgy most a ti otthonotok lesz kicsi Rit\u00e1cska. Kicsi Rit\u00e1cska, aki eml\u00e9keimben tal\u00e1n n\u00e9gy \u00e9vesen \u00e9l. Tejf\u00f6l sz\u0151ke, angyalarc\u00fa, tiszta sz\u00edv\u0171 kisl\u00e1nyk\u00e9nt. Olyan gyorsan teltek el az \u00e9vek, hogy\u00a0 \u00e9n \u00e9szre sem vettem, hogy te m\u00e1r fiatal n\u0151v\u00e9 v\u00e1lt\u00e1l \u00e9s a szerelem z\u00e1log\u00e1t \u0151rz\u00f6d az ujjadon.<\/p>\r\n
\u00a0 Nekem eml\u00e9k marad tov\u00e1bbra. Meg\u0151rizv\u00e9n sz\u00edvembe, ahogy volt. \u00c9s egy nap tal\u00e1n, ha unok\u00e1im k\u00f6r\u00e9m gy\u00fclnek mes\u00e9ket sz\u0151hetek a f\u00e9nyk\u00e9pekr\u0151l, melyek ott k\u00e9sz\u00fcltek.<\/p>\r\n
\u00a0 Tal\u00e1n a ti jelenl\u00e9tetek miatt most m\u00e1r a fecsk\u00e9k is visszat\u00e9rnek egykori szeretet otthonukba. Tal\u00e1n l\u00e1tva bennetek a term\u00e9szet sem k\u00edv\u00e1n nagyobb \u00far lenni a j\u00e1rda r\u00e9sei k\u00f6z\u00f6tt. Tal\u00e1n m\u00e9g t\u00f6bb vir\u00e1gba borul az almafa \u00e9s a f\u0171 m\u00e9g z\u00f6ldebb \u00e9s zseng\u00e9bb lesz. Tal\u00e1n a lilaak\u00e1c \u00e9s borosty\u00e1n is megtanulja, hogy hol a helye.<\/p>\r\n
\u00a0\u00a0 Mert ez m\u00e1r a ti otthonotok. A ti sz\u00edvetek, lelketek lakja. Ti rendelkeztek a term\u00e9szet er\u0151ivel \u00e9s az id\u0151 vasfog\u00e1val.<\/p>\r\n
\u00a0 Kicsi Rit\u00e1cska a ti szerelmetek, boldogs\u00e1gotok,\u00a0 mosolyotok bet\u00f6lti az \u00fcress\u00e9get. K\u00edv\u00e1nom, legyen a ti sz\u00edveteknek is oly kedves helysz\u00edne, mint\u00a0 egykor nekem\u00a0 volt. Hozza az \u00e9letetekbe az \u00f6r\u00f6m, b\u00e9kess\u00e9g,\u00a0 otthon meleg\u00e9t. Legyen az a hely, ahov\u00e1 egy- egy bar\u00e1ti , csal\u00e1di l\u00e1togat\u00e1s alatt sz\u00edvesen haza t\u00e9rtek. Hozzon nektek is annyi sz\u00e9p, igaz \u00e9s boldog eml\u00e9ket, mint egykor nekem.<\/p>\r\n
\u00a0 Nektek vir\u00e1gzanak most m\u00e1r a kert gy\u00fcm\u00f6lcsf\u00e1i, hogy \u00edzes zamatukkal\u00a0 elcs\u00e1b\u00edtsanak. A vir\u00e1gok sz\u00e1motokra ny\u00edlnak \u00e9s \u00e9des illatukkal k\u00f6rbe vesznek. A kismadarak letelepedve a sz\u0151l\u0151 k\u00f6z\u00f6tt nektek dalolnak. Ti lettetek az \u00e9let \u00e9s a j\u00f6v\u0151 az otthonnak. K\u00edv\u00e1nom legyetek benne nagyon boldogok.<\/p>","type":"rich"}