Magamtól magamnak

Örökség

Éveken át éltem abban a boldog tudatban, hogy amit magam mögött hagyok, csak jó lehet. Nem kértem semmit, nem kértem többet, mint ami van és szabad utat engedtem a kapzsiság szárnyaló szellemének, hogy elragadja, elvegye, elvigye, mit örökségül kaptam. Nem bántam, mert nélkületek az örökség színét vesztette. Fiatal voltam és nem értettem… Nagypapám miért pont… Tovább »

Katicák…

  Új lakásunkba való költözésünk óta legalább 4-szer vettem elő azt a bizonyos dobozt, melyben apró kisebb-nagyobb ajándéktárgyaimat őriztem, melyeket az elmúlt évek alatt barátoktól, barátnőktől, családtól kaptam. Nem szeretem volna polcainkra ismét felrakni őket, mert megpróbáltunk a minimál stílusra törekedni, hogy kisebb szobánk, mint ami eddig volt ne tűnjön túl zsúfoltnak. Így egy  dobozba… Tovább »

Apukám gyöngycseppjei

  Az elmúlt napokban annyira el voltam foglalva családi házunk elvesztésével, hogy önző ember lévén nem is gondoltam arra, hogy édesapámnak egy ilyen elvesztés vajon mit is jelent?  Hisz rendben, hogy én ott éltem 18 éves koromig, és aztán hébe-hóba haza látogattam addig, míg ők az én szomorú magányom csillapítása végett magukat és az otthont… Tovább »

Búcsú az otthontól

    Tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap, de valahogy az elmúlt évek alatt olyan távolinak tűnt, mintha esélye sem lenne, hogy egy napon valósággá váljon.   Két órán keresztül sírtam, mikor kiderült, hogy szüleim eladják azt a házat, amibe én és a nővérem gyermekkorunk emlékeit őrizzük. Hogy egy napon ennyire fog fájni az… Tovább »

A múlt kék szemű emléke…

  Hogy kisgyermekként egy pillanat, hogy tud beékelődni úgy egy kislány szívébe, hogy az valami különlegessé, valami meghatóvá nője ki magát arra csak évek múlva jön rá néha az ember…   Iskolás voltam már, mikor az osztályba felütötte  fejét a fiúk-lányok közötti szerelmi szálak kapcsolata. Ez abból állt, hogy saját kezdő betűnkhöz  plusz jellel egy… Tovább »

Mese egy zsiráf életéről

  Egyik nap 15 éves lányom azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy találjak ki egy mesét, amihez ő tud majd animációt rajzolni. Csak néztem rá, mert tudtam, hogy képtelen leszek bármi kreatív dolgot is összehozni, ami tartalmas és izgalmakkal teli cselekményből áll. De nem akartam neki nemet mondani, gondoltam majd kitalálok valamit.   Hogy ismét… Tovább »

Egy “mostoha” példakép

  Mesém  2014-ben történt. Sokáig hevert ez a gondolat  a számítógépen egy mappába leírva, de most úgy érzem itt az ideje, hogy elfoglalja végső helyét.      Egyik nap miután hazaértem a munkából 13 éves nevelt lányom behívott a szobájába, hogy megmutassa a fogalmazását, amit egy példaképről kell neki írni. Szóvá tette már pár nappal… Tovább »

Az én csodám

    Nyár volt…  Az ég szikrázott, csiripeltek a madarak és mindenki izgatottan várt az udvaron felállított sátor árnyékában, hisz hamarosan részesei leszünk egy csodálatos szerelem beteljesülésének. Esküvő… Ami engem pont lázba sem hozott….     Szóval  mindenki kint várakozott, miközben én bent a jegyesek  nappalijában vártam, hogy jobban érezzem magam. Nem mintha fizikai panaszaim lettek… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!